A rágalmazás és becsületsértés alkotmányjogi megítélése Romániában

Absztrakt

Románia egyike azon kevés európai államnak, amelyben sem a rágalmazás, sem a becsületsértés nem büntethető. Az ehhez vezető út azonban rögös volt, és áthatotta az alkotmánybíróság és a rendes bíróságok, valamint a legfelső semmítő- és ítélőszék (a legfelső bíróság) közötti hatásköri vita, amelynek egyik emblematikus állomása éppen a rágalmazás és a becsületsértés bűncselekményét eltörlő jogalkotói döntés alkotmánybírósági megítélésével volt kapcsolatos. Míg az alkotmánybíróság szerint az abolíció tartalmi alapon, az emberi méltóság és a becsület alkotmányos védelme okán alkotmányellenes, addig a legfelső bíróság az alkotmánybírósági határozatot tartotta annak és folytatott annak ellentmondó gyakorlatot. Az alkotmánybíróság később az erről rendelkező legfelső bírósági jogegységi határozatot is alkotmányellenesnek találta, és már szövegszerűen is kimondta a korábbi bűncselekmények hatályának feléledését. A hatásköri vitát csak az zárta le, hogy a jogalkotó újrakodifikálta a büntető törvénykönyvet, és abba már nem emelte be e két tényállást. A jelen írás e vita állomásait, az eltörlés melletti és elleni érveket, valamint az alkotmánybíróság és a legfelső bíróság alkotmányos önértelmezésével kapcsolatos problémákat és ellentmondásokat mutatja be, részint a két érintett emberi jog (a kifejezés szabadsága és az emberi méltósághoz való jog) ütközésére, részint a hatásköri konfliktusra fókuszálva.