Quo vadis, zero-rating?

Absztrakt

A mobilinternetes díjcsomagok esetében a pozitív árdiszkriminációt megvalósító úgynevezett nullás díjszabás (zero-rating) egy olyan piaci gyakorlat, amelynek megítélése korántsem volt egyértelmű a hálózatsemlegesség kérdését rendező 2015/2120/EU rendelet alapján. Az Európai Unió Bírósága 2020. és 2021. szeptemberi ítéleteiben akként foglalt állást, hogy az ilyen tarifaopciók ellentétesek a rendelet 3. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségekkel. Az EUB 2020-as ítéletében csupán azt mondta ki, hogy jogszerűtlen, ha a szolgáltató az előfizetői adatkeret kimerülését követően „emel ki” bizonyos tartalmakat, a 2021-es ítéleteiben már azt is jogszerűtlennek találja, ha a pozitív diszkrimináció az adatkeret kimerülése előtt valósul meg. Ez utóbbi értelmezés a jelenlegi piaci gyakorlat felülvizsgálatát is indokolttá teheti. Az ítéletek arra is rámutattak továbbá, hogy a BEREC által kiadott, a jogalkalmazás egységesítését célzó iránymutatások nincsenek befolyással az EUB ítélkezési gyakorlatára.