A sajtókiadói jog magyarországi átültetésének és alkalmazásának néhány nem reprezentatív tapasztalata

Absztrakt

Az információhoz jutás, a sajtótermékek fogyasztása és a tömegtájékoztatás gyökeresen megváltozott a digitális technológiák korában. Megkerülhetetlen szerepre tettek szert a hírgyűjtő és az aggregátorszolgáltatások, valamint a közösségimédia-oldalak, amelyek a sajtókiadók által előállított híreket hozzáférhetővé teszik a nyilvánosság számára. A helyzet kezelésére alkotott, a digitális egységes piac szerzői és szomszédos jogairól szóló uniós irányelvben elfogadott sajtókiadói jog számos kérdést vetett fel, amelyek közül a legégetőbbekre az átültetés és az azt követő események nem adtak választ. Ezek közé tartozik, hogy vajon versenyjogi eszközökkel eredményesebben lehet-e fellépni a domináns piaci pozícióban lévő platformóriásokkal szemben, amelyek láthatóan vonakodnak megállapodni a kiadókkal. További dilemma, hogy vajon sérti-e a szerződési szabadság elvét, ha az iparágban érdekelt platformokat a 15. cikk szerinti felhasználási szerződések megkötésére próbálják rászorítani, miközben az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a platformok inkább felhagynak a tartalmak indexálásával, ha a felhasználásért díjat kell fizetniük. Bár a jogalkotói szándék több mint üdvözlendő, úgy tűnik, hogy a sajtókiadói jog róka fogta csuka helyzetet eredményezett. A sajtókiadói jog kérdéseinek megválaszolása érdekében fontosnak éreztük, hogy a magyarországi sajtókiadókat egy kérdőíves felmérés keretében megkérdezzük – a jelen tanulmányban e felmérés eredményeit tesszük közzé.