A hon- és rendvédelmi testületek állományába tartozó személyek véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozhatósága az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában

Absztrakt

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikk 1. bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez szubjektív oldalról annyit jelent, hogy véleményét, állásfoglalását, kritikáját, érzéseit, gondolatait, valamint az általa ismert adatokat bárki szabadon kifejezésre juttathatja, míg objektív oldalról az állam kötelességét írja elő annak vonatkozásában, hogy biztosítsa a demokratikus közvélemény mint alapvető politikai intézmény kialakulásának és működésének feltételeit. A szólásszabadság természetesen a fegyveres erők kötelékébe tartozó személyeket, így a katonákat, rendőröket, csendőröket, határőröket, pénzügyőröket, továbbá a parti őrség és a büntetés-végrehajtási szervezet tagjait is ugyanúgy megilleti, mint bárki mást, azonban a hon- és rendvédelmi testületek csak olyan jogi előírások megléte és érvényesülése esetén tölthetik be rendeltetésüket, amelyek szavatolják a hatékony működést biztosító fegyelem, valamint a szolgálati és függelmi rend fenntartását. Az Emberi Jogok Európai Bírósága több alkalommal is vizsgálta, hogy ezek a követelmények miként egyeztethetők össze a véleménynyilvánítás jogával, amelynek eredményeként több elvi jelentőségű megállapítást tett. Értekezésemben – a vonatkozó jogesetek feldolgozásával és elemzésével – azokra a kérdésekre keresem a választ, hogy a bíróság milyen szempontokat tekint irányadónak e speciális alanyok véleménynyilvánításhoz fűződő jogának korlátozhatósága kapcsán, valamint ezek mennyire illeszkednek az alapjog gyakorlását érintő megszorítások általános feltételrendszerébe.